Főkép

Vivaldi „Négy évszak” néven ismert „műve” egyike a zeneirodalom leggyakrabban előadott és lemezre rögzített alkotásainak, holott valójában nem egységes egész, hanem az Opus VIII „Il cimento dell’Armonia e dell’Invezione”, vagyis „A harmónia és találékonyság versengése” címen napvilágot látott concerto-gyűjtemény első négy darabja.
Másrészt viszont e négy hegedűversenyt kétségtelenül egymáshoz köti a programzenei koncepció, amit a – valószínűleg a komponista tollából származó – négy kísérő szonett is megerősít.

A mű, vagyis művek népszerűségének folyományaként a felvételek értékelésekor elsősorban nem a virtuozitást vagy a pontosságot érdemes kiemelni – lévén, hogy több tucatnyi elsőrangú megszólaltatást ismerhetünk mind a romantikát követően hagyományosként felfogható, mind autenticizáló előadásban –, hanem az értelmezés részleteiben mutatott találékonyságot, amivel tulajdonképp a barokk kamaramuzsika lényegének megértését követeljük meg az előadótól.

Nigel Kennedy, akit gyermekkorában Yehudi Menuhin vett védőszárnyai alá, minden tekintetben tökéletesen megfelel a fenti elvárásnak. Kivételes hangszertudásához, virtuozitásához eleve nem fér kétség, érzékenységét pedig többek között Menuhin mentori keze hangolta egészen finomra. Kennedy ezen kívül karrierje kezdetétől fogva érdeklődött az improvizáció, mi több, a dzsessz iránt, így minden adva volt hozzá, hogy rendkívüli előadást rögzíthessenek az EMI hangmérnökei.

Az improvizációs hajlam legnyilvánvalóbban „Az ősz” concerto lassú tételében mutatkozik meg, melynek különlegességét az adja, hogy Vivaldi mindössze az akkordmenetet jegyezte le a kottába, a szólistának pedig a szonett idevágó sorainak hangulatát – nevezetesen a lerészegülten, de legalábbis pityókásan alvó aratók, szüretelők hangjait – kell visszaadnia.

Kennedy tökéletesen megfelel a kihívásnak, és néhány pillanatra olyan érzésünk támad, mintha maga is felöntött volna kicsit a garatra a felvétel előtt – ám ezt azonnal cáfolja a záró, táncütemű tétel extravaganciája. A harmadik tételben, a hajnalban útra kerekedő vadászok lovai szinte előttünk nyargalnak, ahogy Kennedy és a vele mindvégig együtt lélegző zenekar erőteljes, szinte a népi táncok vonó nélkül megszólaltatott nagybőgőiéhez hasonlatos hangokat csalnak ki hangszereikből.

„A tél” versenymű lassú tétele éppígy meglepheti a hallgatót. A máskülönben érzékenyen, legfeljebb a romantikus előadásokhoz szokott zenekedvelők számára kissé gyors tempóválasztású Largo izgalmas, didergést, fogvacogást sugalló rögtönzött bevezetővel indul, hogy aztán átadja magát a kandallóban pattogó tűz, és a mellette merengő szárítkozók nyugalmát idéző hangulatnak.

A sok átlagos, és a kevés, ámde még így is a megszokottnál több, remek felvétel közül tehát kiemelkedik Nigel Kennedy szertelen, mégis a mester szándékaihoz hű interpretációja, amit még azoknak is ajánlok, akik régen letették voksukat a Monica Huggett, Simon Standage, vagy az Academy of Ancient Music nevével fémjelzett, korhű előadások mellett.

Előadók:
Nigel Kennedy - hegedű

English Chamber Orchestra
Nigel Kennedy

Az albumon elhangzó művek listája:
1-3 E-dúr versenymű Op. 8. No. 1. „La Primavera” RV269
4-6 G-moll versenymű Op. 8. No 2. „L’estate” RV315
7-9 F-dúr versenymű Op. 8. No. 3. „L’autunno” RV293
10-12 F-moll versenymű Op. 8. No. 4. „L’inverno” RV297