Főkép

Amióta tudunk az egyiptomi piramisok létezéséről, számtalan elmélet született a keletkezésükről. Vannak, akik szerint emberi erővel készültek, vannak, akik egy nálunk fejlettebb, mára kihalt emberi civilizáció emlékét látják bennük, megint mások azt mondják, földön kívüli lények aktív közreműködésével épültek. Dean Devlin és Roland Emmerich ez utóbbi feltételezésből kiindulva alkották meg filmjüket.

1928-ban, Gizában (Gizeh) egy ásatáson különös dolgokat találnak a régészek; egy nagyjából öt méter átmérőjű, furcsa anyagból készült körgyűrűt, alatta pedig egy sakálfejet ábrázoló maradványt. Éveken keresztül folytak a találgatások és próbálkozások, hogy mi lehet ez a gyűrű. A rejtély nyitjára csak napjainkban derült fény. (1994)

A fiatal egyiptológus, Dr. Daniel Jackson (James Spader) egy előadás során ortodox kollégáit próbálja meggyőzni arról, hogy újra, tüzetesen át kellene vizsgálni a ránk maradt egyiptomi emlékeket, mert több dolog nem stimmel velük (hamisított feliratok, téves kormeghatározások, stb.). Azonban mindenki csak nevet rajta; egyvalakit kivéve: Ph. D. Catherine Langfordot, akinek az édesapja találta meg a gyűrűt. Ő esélyt ad Jacksonnak, hogy rájöjjön a tárgy titkára, és megfejtse a rajta található különös írásjeleket, amelyek nem hasonlítanak a hieroglifákra, és ezzel bizonyítsa elméletét, hogy idegen behatás érte az emberi (egyiptomi) civilizációt.

Jack O’Neil – az amerikai légierő reményt vesztett ezredese (fia halálosan megsebesítette magát az ő szolgálati fegyverével) – azt a parancsot kapja, hogy vegye át a körgyűrű kutatási program vezetését. Egy időben érkezik egy titkos katonai bázisra Jacksonnal, aki szinte percek alatt lefordítja a gyűrűt takaró fedőkő feliratát. Innentől kezdve világossá válik, hogy egy „Csillagkapu”-nak nevezett eszközzel állnak szemben, ami lehetővé teszi az űrutazást a világegyetembe (a kapu féregjáratot hoz létre saját maga és egy másik kapu közt, így válik valóra a közlekedést a két világ között).

Tudósaink hamar rájönnek, hogyan lehet használni a kaput („feltárcsázni” a gyűrűn lévő jelek segítségével egy másik bolygót). Az első próbák után útnak indul egy katonai expedíció O’Neil vezetésével, hogy felderítsék a galaxis túloldalán lévő Abidosz világát. Velük tart Jackson is, hiszen az ő segítsége nélkül nem tudják meghatározni a hazafelé vezető úthoz szükséges jelsorozatot.

Az Abidoszon azonban nem várt meglepetés fogadja őket; megérkezve a földivel megegyező egyiptomi épületeket találnak, viszont ezeken nincsenek írásjelek. Így kénytelenek felderíteni a környéket, és hamarosan kapcsolatba kerülnek az itt lakó emberi civilizáció képviselőivel, akik megmaradtak az ókori Egyiptom színvonalán. Az is kiderül, hogy Rá, az istenük parancsol nekik, aki néha meglátogatja őket. Mikor Jackson végre megtalálja a kulcsot a hazafelé vezető úthoz, megérkezik Rá űrhajója…

Amikor annak idején behozták a filmet a magyar mozikba, én is elmentem megnézni. Nem volt kiemelkedő alkotás, de az ötlet és annak megvalósítása tetszett. Most sem gondolom nagyon másképpen, nincsenek kiemelkedő színészi teljesítmények (mondjuk a forgatókönyv nem is kívánt ilyet), cselekmény-centrikus, tipikusan amerikai fogyasztásra szánt termék született Roland Emmerich tollából.

Úgy vélem, és az extrák között az alkotók nagy része is úgy nyilatkozik, hogy az akkori (1994) filmes trükk-technika egyik igen erős reprezentánsa ez a film. Mind a számítógépes animációk, mind a maszkmesterek kiválót alkottak. A külvilági harcosok fejét fedő sisak, illetve annak mozgása mind ez idáig egyedülálló megoldás. A kellékek kidolgozottságát mutatja, hogy Emmerich Rá sisakját filmezte le egészen közelről, és ez került a film (később az első TV-széria) főcímébe is.

A DVD-n az extrák között megtalálhatjuk a film promóciós egyvelegét (ezt azért érdemes végignézni, mert pár, a filmből kivágott jelenet is látható benne), a klasszikus és elmaradhatatlan „Így készült a film”-et. Aztán a „Létezik a Csillagkapu?” feliratra kattintva Erich von Dänniken és Giorgio Tsoukalos fejti ki idevágó nézetét a földönkívüliekről.

Találkozhatunk itt az eredeti mozi-előzetessel, fotóalbummal (sajnos igen kevés kép található benne), illetve az alkotók és a szereplők rövid életrajzával. Úgy vélem, hogy miután a Csillagkapu (a TV-sorozattal együtt) világhírre tett szert, illendő lett volna nagyobb figyelmet szentelni az „alapműnek”.

Ami egyébként nem ért véget egyetlen mozifilmnél. Emmerich tervezte a folytatást, amiből TV-sorozat kerekedett. Mivel óriási sikert aratott, és arat jelenleg is Amerikában, a készítők a 9. évadnál járnak, illetve elkészült már a Stargate: Atlantis 2. szériája is, amit szintén most vetítenek odakint a Sci-Fi Channelen.