FőképA Karib-tenger kalózai kapcsán már említettem az elődöket, mint például az 1935-ös i>Blood kapitány című filmet. Rögtön hozzáteszem, hogy ennek is volt előzménye, hiszen hasonló címmel 1924-ben már bemutatták David Smith rendezését, ami azonban nem sikerült olyan jól, hogy megmaradjon a nézők emlékezetében (s ma már csak hiányos kópiája létezik). Ezért aztán hagyjuk is, és inkább ugorjunk az 1935-ös évre.

Ebben az esztendőben két hajós történet igyekezett elnyerni a mozilátogatók kegyeit. Clark Gable (mint Fletcher Christian) és Charles Laughton (mint Bligh kapitány) ragyogó alakítással az egyik legjobb feldolgozását nyújtják az elhíresült Bounty lázadásnak. Frank Lloyd mozijával ellentétben Kertész Mihály kitalált történetet választott alapul, amikor leporolta és némileg átdolgozta Rafael Sabatini magyarul is több kiadást megért kalandregényét.
A „pártsemleges” orvosból rabszolga, majd rettegett nevű kalóz státuszba kerülő jóképű ír kalandjai előkelő helyet foglalnak el a kalózmesék között (magyarul rajta kívül hamarjában csak Cooper történetei jutnak eszembe).

Az akkoriban felettébb mozgalmas cselekményűnek számító mozi (ami természetesen nem mérhető a napjaink Roninjához vagy más kortárs akciórohanáshoz) titkos fegyvere azonban a főszereplők kettőse. Itt mutatkozott be első ízben Errol Flynn (mint dr. Peter Blood) és Olivia de Havilland (mint Arabella Bishop) párosa a nagyérdeműnek, megtestesítve a romantikus szerelmespárt (természetesen a kor erkölcsi keretei között), hogy aztán még számos filmben felbukkanjanak.
Külön érdekesség, hogy a megannyi filmes szerelem ellenére kapcsolatuk a valós életben megmaradt barátságnak, ami azonban nem volt képes ellensúlyozni Flynn kicsapongó és botrányba fulladt életét.

Durva erőszak és szex egyébként nem nagyon szerepel a filmben. Amikor a spanyol kalózok elfoglalják Port Royal kikötőjét (itt szaladgált Johnny Depp is), a narrátor által említett sajátos mulatozást alkoholos flaskákat lóbáló, helybéli hölgyeket hónuk alatt cipelő és vidáman kurjangató martalóchadat látunk - snitt.
Látványos elemekben azért nincs hiány, függetlenül attól, hogy stúdióban forgatott jelenetről, vagy makettek felhasználásával megvalósított ostromról van szó. Természetesen a szabadban játszódó részek a legjobbak, talán ezekben érvényesül legjobban Flynn sármja és vezetésre született alakja.

Mondjuk az idealizmusért sem kell messzire menni, hiszen a gonosz király miatt fellázadó becsületes polgárok, amikor kalózként hajóznak a tengeren, olyan bajtársi közösséget alkotnak, ahol nem csak az egymás iránti tisztelet uralkodik, hanem olyan becsületkódex is, ami teljesen eltér a többi bandában megszokottól.
Ez azért nem zavarja a díszes társaságot abban, hogy évekig fosztogassák a környék hajóit, származási országtól függetlenül. Erre – amikor megfelelő pillanatban Arrabella a fejére olvassa a megölt és kirabolt ártatlanok vérét – nem is tud érdemben mit válaszolni hősszerelmes kalózunk.

Azért a befejezésért sem kell aggódnunk, hiszen klasszikus hollywoodi produkcióról van szó, így borítékolni lehet a boldog befejezést. Ez azonban mit sem von le a film értékeiből, hiszen fekete-fehér mivolta ellenére máig nézhető darab, előfutára mindannak, amit az utána következő évtizedekben kalózügyileg a mozivásznakon láthattunk.

A változatos mellékszereplői gárda (hangsúlyozott egyéni jellemvonásokkal) már-már életszerűvé teszi a filmet, amit csak kismértékben ront le néhány – ma már túlzottan erőltettetnek ható – jelenet (gondolok itt a befejezésre, amikor a régi és az új kormányzó találkozik). Mindezt tudjuk be az első találkozás botladozásainak, amit már nem nagyon fedezhetünk fel a Flynn-Havilland páros további filmjeiben (Robin Hood, Az utolsó emberig, stb.)

A lemezen található extrák:
Jelenetek közvetlen eléréssel
Három korabeli rövidfilm (híradó, rajzfilm és rövidfilm)
Előzetesek
Vadonatúj werkfilm: Blood kapitány - Egy kalandor születése

Kapcsolódó írások:A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka
A Karib-tenger kalózai: A holtak kincse
A Karib-tenger kalózai: A világ végén (mozifilm)