FőképLegyen egyébként bármennyire is visszahúzódó, az emberek többsége örül, amikor nevét nyomtatásban látja viszont. Kivált, ha tudomásunk szerint semmi olyat nem csináltunk, aminek következtében elmarasztalóan említhetnének bennünket. Véleményünk, példamutatásunk, esetleges különleges képességünk ilyenkor „elnyeri” a méltán megérdemelt nyilvánosságot, ami az esetek többségében egyfajta elismerést jelent.

Benjamin Tyson a fentiek ellenére nem örül annak, amikor szomszédja rábök nevére a „Hue, egy város halála” című könyvben. Az ötvenes éveit taposó, vezető beosztással, feleséggel, fiúgyermekkel, családi házzal rendelkező, köztiszteletben álló férfi nem tudja értékelni, hogy az említett könyvben nevét tömeggyilkossággal kapcsolják össze, felidézve az 1968-as Tet-offenzívát, amikor a parancsnoksága alatt álló század lemészárolta a Miséricorde kórház betegeit és személyzetét (köztük fehér orvosokat is).

Elmarasztaló véleményével nincs egyedül, az országos sajtó hamarosan az esettől hangos, és egyfajta öngerjesztő folyamat eredményeként nem sokkal később már családjának múltjában vájkál a bulvársajtó, miközben (enyhébb esetben) börtönbüntetést követelnek.
Az elnök kénytelen lépni az ügyben, és a politikai csűrcsavar eredményeként (senki nem akarja „bemocskolni” a kezét az üggyel, ezért végül a katonaság hatáskörébe utalják a problémát) Tyson nem sokkal később megkapja behívóját, és mint tartalékos hadnagy újra laktanyában találja magát, hogy szembesüljön a múlttal, megfizessen bűneiért és kiderüljön az igazság.

Az általam eddig olvasott hét DeMille regényből vitathatatlanul ez a legjobb. Vastagsága ellenére nincs túlírva, a történet végig fogva tartja az olvasót, ráadásul a jellemfejlődést hiányolók sem panaszkodhatnak, mivel a főszereplő Tyson megváltozik, mire eljutunk a „Vége” feliratig (ami egyébként nincs kiírva, miként az élete sem ér véget a 748. oldalon, csupán mi búcsúzunk tőle).

A Becsületszó egyszerre idézi fel a vietnámi háborút, a túlélők lelki szenvedéseit, a katonai jog sajátosságait, s ötvözi mindezt a civil kurázsival, makacssággal, és számtalan váratlan fordulattal.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az 1968-as Tet-offenzíva Hué-i csatáját Stanley Kubrick is feldolgozta 1987-es „Acéllövedék” (Full Metal Jacket) című, többszörös díjnyertes filmjében. – a főszerk. megjegyzése.