FőképKempelen Farkas 1734. január 23-án látta meg a napvilágot Pozsony városában. Apja, Kempelen Engelbert volt a Magyar Kamara harmincadosa. Ő szedte a királynak, III. Károlynak, majd utána lányának, Mária Teréziának, a harmincadvámot.
Engelbert uram becsületes ember volt világ életében, őt megvesztegetni nem lehettet sohase. Pedig akkoriban is lopták az országot az urak, ahol érték, de a harmincados a becsületesség mintaképe volt. Becsületességéhez csak hazaszeretete volt fogható.

Engelbert uram ennek szellemében nevelte három fiát, akik megmaradtak a nyolc világra jöttből. Ezek közül a legkisebb volt Farkas, aki már gyerekfejjel is kitűnt eszével és szívével társai közül.
Gimnáziumba Győr városába járt, a jogakadémiát Bécsben végezte. Történt ekkor, hogy egy paraszt érkezett a burgba, és mivel nem volt járatos a királyné fertályán, Farkas segítségét kérte, hogy az ő és társai kérvénye Mária Terézia elé kerüljenek.

Az ifjú nem habozott a gazda segítségére sietni, bejutván a királynéhoz felpanaszolta a parasztok gondjait őfelségének. Mária Terézia, miután megtudta ki az ifjú – azzal nagyon is tisztában volt, ki az apja –, úgy döntött munkába fogja ezt a Kempelent is.
Elsőnek az Urbáriumot kellett latinról németre fordítania, amit Farkas két hét alatt hibátlanul el is végzett. Ezzel vette kezdetét egy kalandos, szolgálatban és tennivalóban bővelkedő élet.

Szalatnai Rezső a maga jólesően furcsa, mesemondásra hajazó stílusával ismertet meg bennünket Kempelen Farkas életével. Mivel Szalatnai is pozsonyi ember volt, nem csoda, hogy hallott a városban élt varázslóról, tudott csodálatos gépeiről, találmányairól. A könyv lapjaiból kiderül, hogy tisztelte és becsülte a méltatlanul elfeledett Kempelent.

Ha most valakit Kempelenről kérdeznénk, valószínű, hogy az agyafúrt sakkozó-masinát említi nekünk, talán még egy emberi hang utánzására alkalmas gép képei is felelevenedhetnek általános iskolai tanulmányainkból (nekem legalábbis), de ezen kívül nem sok minden. Pedig nem csak a „feltalálásról” volt híres ez a férfi.
Ő költöztette vissza Nagyszombatról az egyetemet Budára, ő rakott rendet a Bánságban, keresztülvitte az udvarnál a budai Várszínház megépítésének dolgát, valamint megtervezte az állandó pozsonyi Duna hidat.
Ő tervezte és építette a Schönbruni kastély parkjának szökőkútját. Találkozott James Wattal és Benjamin Franklinnel. Nem sokkal később megépített egy jobb gőzgépet, mint amilyen Watté volt.

Kempelen rendkívüli ember volt, ez világosan kiderül Szalatnai írásából. Becsületes és egyenes volt, mint az apja. Minden cselekedetét az motiválta, hogyan segíthet, hogyan lendítheti felfelé Magyarországot, amely ötven-száz év lemaradásban volt a török hódoltság miatt.
Bármilyen kitüntetést vagy előléptetést is ajánlottak neki, azt visszautasította, és inkább az országnak kért olyan dolgokat az uralkodóktól, melyek megkönnyítették a benne lakók sorát. Nem vett részt és nem szított soha Habsburg-ellenes rebelliót; hitte, hogy ha az ország sora jobb lesz, a szabadság is visszatér majd könnyűszerrel, nem kell mást tennünk ez ügyben, csak keményen és odaadóan dolgoznunk szeretett hazánk jobbításáért.

Kapcsolódó írás:A sakkautomata titka