Főkép

Oroszország, 2015. A polgárháború lassan véget ér, a Moszkváért vívott végső csatában a nacionalista-demokrata erők végső győzelmet aratnak az anarchista-kommunista szövetség felett. Konsztantyin Vadim, az alkoholista murmanszki rendőr nagy bajba kerül, mikor egy feketézőt a védelmébe vesz, és egy rablási ügyben a bíróságon bebizonyítja ártatlanságát. Nem elég, hogy ezért áthelyezési listára kerül, volt felesége – Julia – az anarchista hadsereg egyetlen tiszta nőkből álló egységének parancsnoka is veszélyforrást jelent számára. Julia felveszi férjével a kapcsolatot, hogy pénzt szerezzen tőle az emigráláshoz. Gyermekkori barátja – Roy, a Cseka őrnagya – folyton a nyakára jár, hogy tud-e valamit a volt feleségéről. Vadim ugyan tagad, de Roy sejti, hogy nem mond igazat. Ettől függetlenül felajánl barátjának egy furcsa lehetőséget, amellyel elkerülheti a Szibériába történő áthelyezést.

Vadimon kisebb plasztikai műtétet hajtanak végre, és így Leonyid Koba – a Cseka vezetője – hasonmása lesz. Feladata az, hogy néha Koba helyett közszereplést vállaljon. E mellett áthelyezik Moszkva 13. körzetébe, a gyilkossági csoport élére. Ez a körzet a Vörös Presnya, a város nyomornegyede. A polgárháborút ez a környék szenvedte meg a legjobban; mindenfelé rommá lőtt, lerombolt vagy romos házak. Csavargók, kurvák, menekültek, hajléktalanok élnek csak erre. Mindennaposak a kisebb-nagyobb bűnügyek, de a háború befejezése óta egy Monstrum nevű gyilkos tartja rettegésben a negyed női lakóit. Brutális kegyetlenséggel megerőszakolja és megcsonkítja áldozatait. Vadim kapja a megbízást, hogy mihamarabb kézre kerítse ezt az elvetemült őrültet.

A Monstrum problémája mellett egyéb dolgok is ólomsúllyal nehezednek a vállára. Julia Moszkvába érkezik, és további segítséget kér tőle, ráadásul Royt is Moszkvába helyezik, aki tovább zaklatja Vadimot volt felesége holléte után kutatva. Vadim egyre mélyebbre süllyed mind a Monstrum ügyben, mind a Julia körüli felhajtásban.

Kellemes meglepetést okozott James könyve. Attól függetlenül, hogy hivatalosan a közeljövőben játszódik, szerintem 1985 és 2015 között bármikor elhelyezhető a történet, tekintettel arra, hogy a 2015-ös orosz technikai fejlettség a háborúnak köszönhetően visszasüllyed a XX. század végének színvonalára. És ez a kortalanság valamiért rendkívül szimpatikussá tette számomra a könyvet. Tovább erősíti ezt a lebegtetett időt az orosz emberek mentalitása, a korrupció, és természetesen a szereplők világlátása, mely szerint szinte semmi nem változott a XX. század végi Oroszországhoz képest, sőt, némelyek szerint a sztálini idők köszönnek vissza Koba uralma alatt. James-nek nem okoz problémát, hogy hitelesen adja elő a képzeletbeli orosz jövőt, hiszen az ország történelmének szakértője. Ebből a hitelességből fakadóan még szimpatikusabbá vált számomra a történetet, akárcsak Steven Saylor esetében.

Nagyszerű érzékletességgel tárja elénk a rendőri korrupciót, villantja fel a titkosrendőrség módszereit (ezek „természetesen” a Cseka, az NKVD és a KGB-s bevett módszerei), az orosz nyomornegyedekben zajló életet, a majdnem mindenkit sújtó alkoholizmust. Ezzel valamilyen szinten elénk tárul az orosz gondolkodásmód, amely talán segít megérteni, hogy miért is úgy alakult az orosz történelem, ahogy alakult, és miért is lehet hihető James története.


Ajánlom nem csak azoknak, akik egy jó krimire vágynak (mert annak is első osztályú), hanem azoknak is, akik kicsit többet akarnak megtudni az orosz mentalitásról és gondolkodásról.