Főkép

Oly sok hétköznapi szituáció van, amikor nem tudjuk, vagy nem vagyunk biztosak benne, hogyan kéne viselkednünk. Pedig ha ismernénk és betartanánk néhány szabályt, kellemesebb lenne a mások társaságában eltöltött idő. Görög Ibolya stílusa egyáltalán nem tolakodó, segítő szándéka minden egyes szavából sugárzik. Amennyiben a két könyv elolvasása után maradt kérdés, azt nyugodtan el lehet küldeni a szerzőnek, aki az összegyűjtött anyagok alapján szívesen ír újabb kötetet, amivel megkönnyítheti életünket.

Könyvét az alábbi fejezetekre osztotta:
– A reggel macerái
– Az öltözködésről
– Utcán
– Turistaként külföldön és belföldön
– Munkahelyen
– Családi ügyek, magánmaceráink
– A szórakozás kelepcéi
– Családi ünnepek és kötelező macerák
– Az egészség mint állandó macera
– Záróvizsga – Teszt
– Irodalomjegyzék
– Tárgymutató a „Protokoll – az életem” és a „Mindennapi maceráink” könyvekhez

Már a felsorolás is ékes bizonyítéka annak, hogy az élet minden területén akadnak olyan dolgok, amikre oda kell figyelnünk, főleg azért, mert ugyebár az ember társas lény, s mint ilyen, minden nap minden percében el kell döntenie, mit és hogyan cselekedjen. Azért, hogy könnyebb legyen eldöntenünk, mit szabad, és mit nem, mi ajánlott, és mi nem, bizonyos emberek úgynevezett követendő szabályokat állítottak fel. Hiszen szabályokra szükség van, ellenkező esetben tökéletes káosz uralkodna a világban.

Azzal ugyebár mindenki egyetért, hogy hacsak valaki nem egy lakatlan szigeten él, folyamatosan ki van téve a találkozás és kommunikáció stresszének. Akár a magánéletben, a lakás biztonságos falai között, akár az utcán, orvosnál, munkahelyen, vagyis az Élet bizonytalan színterén úgy kell viselkednünk, hogy az megfeleljen saját magunk, illetve a társadalom elvárásainak. De hogy feleljünk meg, ha sokszor azt sem tudjuk, miknek is kéne megfelelnünk? Leginkább úgy, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló könyveket olvasunk, esetleg odafigyelünk azokra, akik nálunk jobban értenek a témához. Mondjuk ezért, mert ez a szakterületük. És mert az a fixa ideájuk, hogy segíteni akarnak nekünk, egyszerű földi halandóknak.

Elég síkos a talaj, elég kényes a téma, hiszen éppen a társas érintkezés az, ahol sok esetben az „ahány ház, annyi szokás” elv az érvényes. Ahol mindenki (vagy legalábbis nagyon sokan) úgy érzi, hogy az a helyes, ahogy ő csinálja, ezért azt is adja tovább mindenkinek. Pedig újat tanulni soha nem szégyen. Sőt. Követendő példa.