Főkép

A Regina űrhajót, Taddor Guetara kaptány parancsnoksága alatt, különleges kutatóútra vezénylik. Három társával, Utta Mertens navigátorral, Brod Lavoll és Trin Dorg űrhajósokkal azt a feladatot kapják, hogy repüljenek el a Boerre-naprendszerbe, ahol vizsgálat alá kell venniük a Demona nevű bolygót. A feladat annak megállapítása, hogy a bolygó rendelkezik-e annyi ásványi kinccsel, hogy ezért érdemes legyen emberi kolóniákat, kupolavárosokat létrehozni a felszínén.

Az űrhajó rendben felszáll és a személyzet tagjai hamar összebarátkoznak egymással, még mielőtt a hibernáló kamrákba feküdnének. Utta mindegyikőjüknek megtetszik, és ki-ki a maga módján próbál udvarolni a lánynak, aki finoman, de annál határozottabban visszautasít mindenfajta közeledést. Az út négy hónapja eseménytelenül telik, a Regina gond nélkül eléri a Demona-t. A bolygó lakatlannak tűnik, csak növényzet borítja foltokban, és a légkörben túl sok a nitrogén az ember számára, ezért csak szkafanderben lehet a felszínén dolgozni. Űrhajósaink sikeresen landolnak és neki is fognak a tudományos munkának. Pár nappal később különös rádiójeleket fog a Regina antennája. Hőseinken eluralkodik az izgalom: vajon egy értelmes faj küld nekik üzenetet?

Így indul Nemere krimi-sci-fije, amely számos fordulatot és meglepetést tartogat számunkra. Honnan eredhetnek a rádiójelek? Miért fogyaszt a Regina néha több energiát a megszokottnál? És miért kellett erre a kietlen bolygóra érkeznie ennek a négy űrhajósnak?

Nemere művében csak annyi leírást kapunk a környezetről és a szereplőkről, amennyi éppen szükséges. Nincsenek felesleges „körök”, meglehetősen esemény-centrikus a regény. Sajnos néha már-már kevésnek tűnik a leírás, és ez rontja az összhatást. Ha ilyen téren egy kicsit színesebb lenne a regény, valószínűleg mindenki jobban járna.

A szerző életrajza