Főkép

Goldenlane könyve sokban hasonlít az előzőre (A Szélhámos és a Varázsló), és mégis egészen más. Pedig ebben is egy világi nagy szélhámos, vagy inkább bajkeverő a főszereplő, csakhogy az összhatás kedvéért most „kapott” maga mellé egy elkötelezett lovagot. A tizenéves utcakölyök (bár inkább utcalány lenne a helyes megfogalmazás, csakhogy az félreérthető) azért kerül a lovag mellé, mert véletlenül rosszkor volt rossz helyen. Vagy mégsem? Lehetséges, hogy az ifjú freita istene csak egy jót akart szórakozni?

Hiszen Thani, a fiatalkorú (kb. 16 éves) bajkeverő biztosan nem lehet Frej-jah, a Győzhetetlen kiválasztottja a sárkány elleni küldetésben. Mert mit is tud ő valójában? Túlélni. Lopni. Csalni. Folyékonyan hazudni. És nagyjából 10 másodperc alatt bajba kerülni. Ahonnan általában kisebb nagyobb verés árán, de sikerül kikeverednie. Ez az állapot változik meg számára, amikor feltűnik a színen Q Al Aquim (kb. 26 éves), hogy pártfogásába vegye őt. Vagyis először megakadályozza, hogy ismét alaposan elverjék. Megjegyzem, teljesen jogosan.

Aztán ahelyett, hogy hálás lenne a lovagnak, még őt is meglopja. Bár zsákmányát pár perccel később, amikor ismét találkoznak, „önszántából” visszaadja jogos tulajdonosának. Tette jutalmául vacsorát is kapna, sőt, alhatna is a város legjobb fogadójában, ha hagyná magát. De nem. Aztán amikor rádöbben, mekkora lehetőséget szalasztott el (ingyen vacsi), megpróbál bejutni a fogadóba. Persze nem engedik be. Erre jó nagy lármát csap, és végül (hála Q ismételt felbukkanásának) bejut. Ám éktelen siránkozásba kezd, amikor valaki fürdést emleget. Még mit nem. Persze ismét nem az ő akarata érvényesül, de ezt lassan kezdi megszokni. Csak éppen nem fogadja el. És minden kínálkozó alkalmat megragad, hogy a saját feje után menjen. Ez általában ismét azt eredményezi, hogy bajba kerül. De szerencsére mindig ott van Q, álmai lovagja, hogy megmentse őt. Vagy rendezze az általa okozott károkat. Ha esetleg mégsincs kéznél a verekedésben és fegyverforgatásban oly jártas fiatalember, akkor megoldja saját módszereivel. Vagyis elszalad. Vagy megszökik. De semmiképpen sem marad ott, ahol többek szerint lennie kéne.

Thani és Q megszámlálhatatlan kalandot élnek át együtt. Közben a lovag többször megkérdőjelezi istene döntését, vagy éppenséggel a saját józan eszét. Nem egyszer érzi úgy, hogy nem szolgált rá akkora büntetésre, mint Thani társasága. Bezzeg amikor nincs a szeme előtt a szeleburdi lány, már hiányzik neki. Mi több, aggódik is érte. Aztán elmennek sárkányt ölni. És többek legnagyobb bánatára vissza is jönnek. Azt mondjuk túlzás lenne állítani, hogy épen és egészségesen, de mindenképpen megjelennek a rendházban, ahonnan elindultak. És hősökké válnak. Azt azonban csak Thani tudja (ő viszont hallgat róla, mint a sír), hogy a sárkány nem egészen halt meg. Hiszen mikor utoljára látta, Daal (a fehér sárkány) ránézett. És jól megnézte magának. Hátha egyszer még találkoznak.

Nagyon tetszett az elbeszélés szerkezete: hol Thani, hol pedig Q Al Aquim meséli el (természetesen mindenki a saját szemszögéből) az eseményeket. Így sokkal árnyaltabb és teljesebb képet kapunk mindenről. Főleg a vitatott helyzetekben.

A tiszta fantasy rajongói valószínűleg tépni fogják a hajukat olvasás közben, ezért kérem őket, csak akkor olvassák el az Isteni Balhét, ha szeretik a kalandregényeket is. Hiszen ebbe a kategóriába szerintem sokkal jobban beleillik a történet. Melyben kicsit ott van Rejtő Jenő, kicsit ott van Vavyan Fable, és nagyon ott van J. Goldenlane.