Főkép

A szerző neve ismerős lehet azok számára, akik figyelemmel kísérték a televízióban különböző csatornákon többször is leadott (Agatha Christie regényei alapján készült) Poirot történeteket, azoknak a forgatókönyveit ugyanis ő követte el.

 

Nem véletlen tehát, hogy a Tini krimik sorozatban megjelent regényében felbukkannak a nagy elődök (pl. Agatha Christie és Dashiell Hammett) hatásai. Sőt, kicsit olyan érzésem volt, mintha A Sólyom gyémántjában Hammett klasszikus detektívregényének, A máltai sólyomnak egy nagyszerűen modernizált, fiatalokra átszabott változatát olvasnám, melyben a szobor helyett egy doboz bonbon a fennforgás okozója. Hát ennyire édes szájúak lennének napjaink gengszterei? Vagy esetleg valami különösen értékes dolog lapul a dobozban?

Erre a kérdésre szeretne választ kapni a világ talán legkétbalkezesebb magánnyomozója, Tim Diamond, aki egyébként rövid, ám annál emlékezetesebb pályafutás után távozott a rend büszke őreinek kötelékéből. Nem csoda hát, hogy amikor a rendőrök egy hulla mellett találnak rá pisztollyal a kezében, egy pillanatig sem merül fel a bűnössége, hiszen egykori főnöke tisztában van azzal, hogy Tim előbb lőtt volna a saját lábába, mint egy másik emberbe. Már csak az a kérdés, hogy mit keresett egyáltalán a srác a gyilkosság helyszínén? Na és 13 éves öccse?

Egyszerű: Nick éppen torkig van a szegénységgel, és jobb dolga nem lévén ügyefogyott bátyjával kincsvadászatra indul. A Sólyom néven elhíresült alvilági figura elrejtett kincse egyébként is sok ember érdeklődését felkeltette, miért éppen ők maradnának ki?

Azt még csak-csak megbocsátom, hogy Tim és Nick nyomozásuk során számtalan mosolygásra ösztönző, vagy éppenséggel vérfagyasztó jelenettel kedveskednek az olvasóknak, na de könyörgöm, miért kell lelőni a mikulást?

Részlet a regényből